Kedves Zrínyisek!

Tegnap Tiszabecsen és Beregsurányban jártam, ahol leadtam azoknak az adományoknak kb. az egynegyedét, amit két nap alatt adtatok össze az iskolában. További egynegyedét elvittem a Holdam Egyesület miskolci székhelyére, ahol várandós és nemrég szült menekült kismamákat – fájdalmasan sokan vannak! -  támogatnak higiénés termékekkel. Adományaitok közel fele még az iskolában van, hétfőn egy újabb adaggal útnak indulunk Tiszabecsbe, ahol a gondozási központban várnak mindent, ami csak összegyűlik. Nekik köszönhetően a környékbeli magyar és ukrán települések rászorulói, a településeket tranzitként használó menekültek részesülnek egy kis gondoskodásban. A központ vezetője elmondta, hogy mindenkinek, akit buszra tesznek Tiszabecsben, hogy továbbszállítsanak, adnak egy kis úticsomagot, szendvicset, innivalót, a gyerekeknek édességet, gyümölcsöt. A tartós élelmiszereket helyben használják fel, mert folyamatosan főznek levest, tejbegrízt, mikor mit, hogy a fáradtan és éhesen érkezőket ellássák. A tisztítószerekre, törlőkre, fertőtlenítőkre pedig folyamatosan szükség van.

A határon sokan voltak, de példás szervezettséggel, gördülékenyen ment minden, az adományok fogadása, az érkezők ellátása, tovább indítása. Mindenki türelmesen, kedvesen reagál minden kérdésre, kérésre, rengeteg a segítő: a Baptista és a Máltai Szeretetszolgálat önkéntesei éjjel-nappal ott vannak, és bizonyára sok más szervezet is, de ők azok, akik egyenruhájukban jól láthatóak mindenhol, mindenki számára.

Kedves Diákok! Nagyon megható volt látni szerdán és csütörtökön reggel az igyekezeteteket! Sose fogom elfelejteni azt a meglepetést, amikor fél nyolc körül egyszer csak az Aula minden bejárata felől özönleni kezdtetek a megrakott szatyrokkal a színpad felé, ahol az adományokat gyűjtöttük. El is vesztettem egy pillanatra a kontrollt, de szerencsére ott voltak – kérés nélkül – a tizenkettedikesek, Eszter, aki át is vette az irányítást, a fiúk, akik kivették a kezemből a nehéz dolgokat, Laura, a tetrisz-bajnok, aki rendszert vitt a csomagokba, Fruzsi, aki mindezt megörökítette, és a kilencedikeseim, akik rögtön feltalálták magukat és percek alatt megtöltötték a kocsit.

Nagyon büszke voltam Rátok, amikor átadtam a csomagokat, mert mindenki megmosolyogta, hogy ez Tőletek, diákoktól és szüleitektől tanáraitoktól van, és hogy uzsonnát készítettetek a rászorulóknak.

A határon mindenütt fáradt emberek, karikás szemek, könnyek, fásultság az arcokon. De valami biztonság is, hogy itt jó helyen vannak, mert ennyire sokan gondoskodnak mindenkiről.

Aki még szeretne bármit hozzátenni a meglévő adományokhoz, a héten folyamatosan megteheti, adja le a portán vagy ha nyitva lesz, vigye be a franciaterembe. A hosszú hétvégén újra elszállítjuk.

A fotókat Győri Fruzsina készítette.

Jó, hogy ilyen jók vagytok!

Kunos Nóra