Kiss Ernő

(1906-1991)

„Talpig Miskolcba öltöztem,
kihűlt vulkánra költöztem
Innen lesem a szívetek:
Az is kihűlt? Az is hideg?”
(Levél az Avasról – részlet)

Kiss Ernő 1906. október 6-án született Budapesten. Mezőtúron járt gimnáziumba, majd a debreceni egyetemen szerzett francia-latin szakos tanári oklevelet 1935-ben. Legkedvesebb professzorai – akikkel közelebbi kapcsolatba is került – Hankiss János, Láng Nándor és Zsigmond Ferenc voltak. Egyetemi éveiből egyet a grenoble-i egyetemen, egy másikat ösztöndíjjal a Sorbonne-on töltött. Rövid tanársegédi működés után, melynek során a debreceni egyetemen francia és spanyol irodalmat tanított, a miskolci leánygimnáziumba került, és itt, majd az ennek örökségét átvevő Zrínyi Ilona Gimnáziumban tanított nyugdíjba vonulásáig. 1938-ban kötött házasságából két fia született. Miskolcon halt meg 1991. március 29-én.

Ifjúkorában megszerzett műveltségét miskolci évei alatt szakadatlanul gyarapította, de ugyanilyen élvezetet szerzett neki a műveltség terjesztése is: nem tudta ebben meggátolni beteges testi alkata, sem a nehéz kor, amelyben élt. Ahogyan a „Kőálmok” című verseskötetéhez függesztett pályaképben mondja, életét az emberi kapcsolatokra tette fel. Tanári munkája során szűkebb szakterületének határait messze átlépve igyekezett tanítványait a kultúrába bevezetni; egyébként sokáig tanított ókori történelmet, művészettörténetet, lélektant, logikát és spanyol nyelvet is. Szervezett iskolai színielőadásokat, szívesen tartott ismeretterjesztő előadásokat a városban, és a budapesti Francia Intézet támogatásával a francia kultúra miskolci barátainak körét is megszervezte – azonban leginkább az intézményes kereteket félretéve kereste tanítványai között a tehetségeket, hogy ellássa őket szellemi táplálékkal. Így élete legszebb sikerének talán az éveken át lakásán működő szombat délutáni összejöveteleket tartotta, amelyeknek közös felolvasó és zenehallgató programjaira sok tanítványa is szívesen emlékszik.

Az írásbeli önkifejezés egész életében szükséglete maradt. Irodalmi tanulmányai különböző folyóiratokban, szétszórva jelentek meg.  André Gideről azonban – akivel Franciaországban személyesen is megismerkedett – kisebb kötetet is közreadott.

Verseket mindig írt, és lelki alkata szerint minden bizonnyal  elsősorban költő volt, de olyan, aki mély filozófiai műveltséget is szerzett az ember megértéséhez.  Álnéven kiadott ifjúkori  verseskötete (Porubai Pál: Gyertyaláng a tükörben, Debrecen, 1935.) után sok évvel gyűjtötte össze legjobbnak ítélt verseit a Kőálmok című kötetben (Miskolc, 1990.).

 A Zrínyi Ilona Gimnáziumban létrehozott Francia Nyelvi Központ Kiss Ernő nevét vette föl. A "Kiss Ernő Emlékplakettel" a francia nyelv oktatásában kiváló tanárokat jutalmazzák, az évente megrendezett Frankofónia Ünnepén.

Forrás:  Speculum – Kiss Ernő c. kiadvány, Zrínyi Ilona Gimnázium, 1998.