Volt tanáraink

dr. Pásztor Ottóné

dr. Pásztor Ottóné

dr. Pásztor Ottóné tanár- szűkszavúan ennyi áll a régi tablóképen, de sokan vagyunk, akik tudjuk, hogy a pedagógus szakma egyik miskolci legendává vált alakja tekint vissza ránk a sárguló fényképről. A Pro Urbe díjas pedagógusra, a szakmáját mindig hittel és hihetetlen erővel művelő magyar-latin szakos tanárra emlékezünk, de nekünk, akik diákként a padokban ülve ismertük meg őt, Márta Néni marad mindörökre. Mert ebben a két szóban számunkra benne van minden, amit a pedagógus szakmáról, emberségről, elkötelezettségről tudni lehet. Soha nem feledjük, milyen mélységeket és magasságokat jártunk be óráin, pályát is sokan az ő példáján felbuzdulva választottunk. Mert szerettünk volna olyan műveltek, széles látókörűek, olyan lelkesek és derűsek lenni, mint ő. Szerettük volna, ha annyi örömet találunk későbbi szakmánkban, mint amennyit ő mutatott a tanórán. Utánozhatatlan és pótolhatatlan, amit ő tudott. Tudása nem merült ki az irodalom, a nyelv, a klasszikus latin műveltség elemeiben, tudott mindent rólunk és az iskoláról, évtizedekkel érettségi vizsgánk után is. 

Magáról keveset beszélt. 1928. június 4-én született Egerben. Kisiskolásként került a Tóth Pál Református Nőnevelő Intézetbe, ahol a legkiválóbb diákként tartották számon. Budapesti egyetemi éveit követően magyar - latin szakos tanárként visszatért egykori iskolájába, melyet ekkor már Zrínyi Ilona Gimnáziumnak hívtak. Tanári tevékenysége meghatározó jelentőségű volt az iskola életében. Igazi szellemi műhely alakult ki körülötte, amit tudatosan, nagy lelkesedéssel tartott fenn egész pályája során. Visszaemlékezésében így írt erről: "S az az érzés, hogy én ebből a "családból" származom, engem itt neveltek, tanítottak, formáltak emberré, mindig valami ethoszt, fokozott elkötelezettséget jelentett számomra. Az 1951-től 1983-ig terjedő tanári pályám alatt az iskolához fűződő ragaszkodásom még több színnel gazdagodott: azt a szellemi tőkét kellett kamatoztatnom tanítványaimban, amelyet kaptam az Alma Matertől, kialakítani bennük olyan értékrendet, mely időtálló, tartást, szeretetet adni, mely biztat, segít, eligazít. Ez az egész életem programja, tartalma volt." 

Kimagasló szakmai munkájának, pedagógiai tevékenységének elismeréseként 1962-ben Miniszteri Dicséretet, 1970-ben Az oktatásügy kiváló dolgozója kitűntetést, 1994-ben Miskolc Város Pro Urbe Díját kapta meg. 

A legnagyobb elismerést azonban mindig a tanítványok ragaszkodásában találta meg. Visszaemlékezésében ezt írta: "Maradt-e valami öregkoromra, nyugdíjas éveimre ebből az iskolaszeretetből? Minden! Lelkemben ott él a kisdiák lelkesedése, a tanár felelősségérzete, amelyhez az utóbbi években (koromnál fogva is) az aggódás társul. Az iskola élete ma is sokat foglalkoztat, tanítványaim sorsa, boldogulása ma is fő gondom, de már nincs mód, erő cselekvően részt venni benne." 

Szerencsések voltunk, hogy ismerhettük, hogy tanulhattunk tőle, a mai napig kihívást jelent megfelelni annak az elvárásnak, melyet saját maga és minden tanítványa elé is kitűzött. 

Drága Márta néni, nem feledünk! 
 

Kovácsné Szegedi Ildikó 
a Miskolci Zrínyi Ilona Gimnázium igazgatója