Utazni jó! – Erasmus+

A 2025/26-os tanévben immár 3. alkalommal utazhatott a francia kéttanítási nyelvű tagozat 10 diákja (6 fő a 10.B, 4 fő a 11.B osztályból) Franciaországba. A pályázat felelőse és egyben kísérőtanár Nagyné Juhász Judit volt.

2026. április 19-26. között tölthettünk egy csodálatos hetet az EREA Joël JANNOT diákjai és tanárai körében Trélissac-ban. Az utazásunkat jelentősen megkönnyítette, hogy közvetlen repülőjárattal közlekedtünk Budapest és Bordeaux között. Bordeaux-ból vonattal (1,5 óra) mentünk Périgeux-be, ahol az iskola igazgatónője, Mme Laurence Moy és egy tanára várt minket autóval, hogy a nehéz bőröndökkel kellemesebbé tegyék a megérkezésünket az Ampalion szállodába. A korábbi évekkel ellentétben nem a kollégiumban laktunk, így viszont több szabadságunk volt délutánonként, amit igyekeztünk hasznosan tölteni.

Első napon a magyar diákok megismerték az intézményt, közvetlenül megtapasztalhatták, hogy mit jelent az inkluzív iskola, ahol sok pedagógiai-asszisztens, pszichológus, szociális segítő, logopédus segíti a tanárok munkáját. Megható, milyen szeretettel fogadták gyermekeinket és többször is hangsúlyozták, hogy sok országban van partnerintézményük, de ilyen tartalmas munka, pozitív emocionális attitűd egyikhez sem köti őket. Már az is bizonyítja, hogy név szerint ismerték nem csak az aktuális résztvevőket, hanem a korábbi csoportok tagjait is és érdeklődtek, hogy mi történt velük az elmúlt években. Ezen a napon mentünk el pétanque-ozni is, ami hagyományos francia játék. Az árnyas fák alatt az ott játszó idősebb franciák is segítettek a gyerekeknek a szabályok megismerésében. Többen mondták, hogy francia nyugdíjasok szeretnének lenni. Ez is egy módja, hogy küzdjük a sztereotípiák ellen, ami a magyar köztudatban jelen van, ha e nemzetről van szó.

Az intézményben külön falat hoztak létre a magyar csoportnak, ahol több tabló is összefoglalja az eddigi közös eseményeket, illetve magyar zászlóval több helyen is találkozhattunk. Sőt, az első évben közösen ültettünk fát, és itt még mindig virul!

A következő napokon aktívan vettek részt a gyerekek az iskolai életben: történelem, francia, angol, természettudományos órákon, ahol őket is bevonták a munkafolyamatokba. Számomra meglepő módon a legnagyobb lelkesedést a különböző műhelyekben végzett tevékenység váltotta ki: a virágkötőkkel karszalagot készítettek, az asztalosokkal famegmunkálást,  fémművesekkel tárgykészítést, a kreatív tanárral képeslapkészítést (amit utána el is postázott Magyarországra) gyakorolhattak.

A szabadidő hasznos eltöltésére is volt lehetőség: az egyik hosszú szünetben minden francia diáknak a könyvtárban kell elfoglaltságot találnia (magazinok, könyvek olvasása, információ gyűjtése) amihez mi is csatlakoztunk, illetve vacsora után mindenki szabadon választott sporttevékenységet végzett.

Ittlétünknek több kiemelkedő eseménye is volt. Egy napos városnézésen vettünk részt Terrassonban, amely egy csodálatos középkori hangulatú kisváros, gyönyörű épületekkel és fő nevezetességével a „Jardin de l’imaginaire”-rel (a Képzelet Kertje), amelyhez hasonlót még egyikünk sem látott. Feldobta a hangulatot, hogy étteremben ebédeltünk, ahol a szolgálatkész tulajdonos igyekezett mindent megkóstoltatni a gyerekekkel: nyúlhúst, Cassoulet-t (tengergyümölcsei besamelmártásban).

Egy délutánt töltöttünk a megye központjában, Périgeux-ben. Caroline LeRuyet, - aki amellett, hogy az iskola tanára, idegenvezető is – mutatta be a település nevezetességeit, beszélt a középkori város jellemzőiről. A múzeumban megtekintettük egy állandó kiállítást, illetve azokat a vasból készült szobrokat, amelyeket egy híres szobrászművész készített az iskola fémműves diákjaival.

Lehetőségünk volt megismerni a francia „menzát”. A napi 3 étkezés során megtanulták fiataljaink a szabályokat, szelektíven gyűjtötték az étkezési hulladékokat és remek ételeket fogyasztottak. Számukra nem lesz gond egy vizsgán bemutatni a francia étkezési szokásokat.

Az utolsó napot Bordeaux-ban töltöttük, mert vasárnap a hajnali órákban indult a repülőnk. Megnéztük Franciaország egyik legszebb városát, de a fő attrakció a Bassin des Lumières volt. Ez egy olyan múzeum, amelyet még a nácik építettek. A tengeralattjáróik számára használták bunkerként, itt jöttek felszínre a Garonne folyó vizén. A múzeumban a víz felett elhelyezett pallókon lehet közlekedni, miközben a falra vetítik az aktuális kiállítás képeit, miközben halk zene szól. Mi a Petit Prince (A kisherceg) feldolgozását láthattuk, ami a francia civilizáció tantárgy egyik fontos témája is.

Vasárnap délelőtt fáradtan, de élményekkel teli értünk haza. Soha nem felejtjük az itt töltött napokat és azt a vendégszeretetet, amellyel francia partnerünk fogadott minket. A jövő tanévben várjuk a folytatást.

Nagyné Juhász Judit