Egy hét Zombielandben

Osztályunk (a 10. C) tíz tagja fantasztikus hetet tölthetett a németországi Bad Marienbergben, a ” Think Europe – Zombieland ” program keretein belül május 12 -19 között. Ezzel a rövid beszámolóval szeretnénk nektek betekintést nyújtani az ott töltött napjainkról.

Az út Bad Marienbergbe majdnem két napig tartott, ezért érkezésünkkor nem voltunk valami kipihentek. Azonban mikor beléptünk az Europa-Hausba, a fáradtság helyét rögtön átvette az izgalom. Még utazásunk előtt közölték velünk, hogy nem választhatunk majd magunknak szobatársakat, hanem véletlenszerűen fognak minket beosztani egy másik országból érkező zombi-vadász mellé.  Ettől függetlenül mindenki épp olyan megilletődöttséggel vette át a szobakulcsokat, mintha ezt az információt abban a pillanatban tudatták volna velünk. A kezdeti bizonytalanság ellenére hamar megtaláltuk a közös hangot újdonsült lakótársainkkal. A szállás és az ellátás kifogástalan volt, bár az ötödik nap körül már kicsit untuk a zsemlét és a Schnitzelt.

A következő nap reggelén találkoztunk először a négy kezeslábasba és maszkba bújt alakkal – Anna, Anselm, Lucas és Almondi –, akikkel szinte az egész hetet együtt töltöttük, ugyanis ők vezették a programokat. A szeminárium alatt gondoskodtak arról, hogy mindenkit egészen biztosan kimozdítsanak a komfort-zónájából, és azt is megmutatták, hogy nem baj, ha néha kínosan érzed magad. Szóval az ő példájukat követve mi is felvettük a kezeslábasokat és maszkokat, majd ebben a szerelésben átrohantunk az Europa-Haus régi épületébe, ahol a legtöbbet időztünk. Leginkább úgy festettünk, mint harminchat jól megtermett fehér lepkebáb...

A legtöbbet csoportokba rendeződve dolgoztunk, ezzel fejlesztve a társalgási és együttműködési készségeinket. Máskor viszont pont ennek az ellenkezője volt a cél: önmagunk – jó és rossz tulajdonságaink – megismerése, az elménk „kiürítése”. A napunk szerves része volt a reggeli meditáció, illetve az esti naplóírás is. Az időnk fennmaradó részében szabadok voltunk. Kedvünkre mászkálhattunk a városban, sportolhattunk, vagy csak egyszerűen élvezhettük egymás társaságát.

A hét végére annyira megszerettük egymást, hogy szinte nem maradtak száraz szemek a búcsúzkodás estéjén. (Biztos csak magas volt a pollentartalom…)

 „Még egy utolsó csoportos ölelés! “-ek és “ Nagyon fogtok hiányozni!” - k sorozatai - így lehetne a legjobban leírni az akkori hangulatot.

Bátran állítjuk, hogy ez a kilenc nap Zombielandben életre szóló élmény marad mindannyiunk számára.

Németh Noémi 10. C